Bombadil Toma talán a legtöbbet vitatott szereplő.

Nem tudni, melyik létformához tartozik, a legvalószínűbb, hogy maia, ám erre Tolkien soha nem adott választ. Ez teret enged a legváltozatosabb, legelvontabb elképzeléseknek is. Egyesek szerint Bombadil Toma maga a megtestesült természet; a Természet testbe zárt alakja. Hatalma és tudása igazolja ezt a feltevést. Ám ő maga mondja magáról, hogy előbb volt Ardán, mint annak bármelyik lakója. Ez cáfolhatja, de egyben alá is támaszthatja maia, netán vala származását.

Egy biztos: az Öregerdőn belül abszolút hatalma volt, még az Egy Gyűrű sem gyakorolt rá hatást. Az Erdőből nem lépett ki – kivéve, amikor a Sírbuckákra látogatott. Embernek látszott, alacsony volt, az arca pirospozsgás. Csúcsos süveget hordott, amibe kék tollat tűzött, csizmája sárga volt. Vidám, jószívű teremtés.

Toma egy kis házikóban élt az Öreg Erdőben a Sírbuckák és a Borbuggyan folyó között. Ő ezt a területet - amit a Nagy Keleti Út határolt északról - saját országának nevezte, ámbár a lények a területen belül mind magukhoz tartoztak, nem pedig Tomához.

Aranymag, a Folyóasszony lánya volt Toma felesége. Minden évben a nyár végén Toma végigmegy a folyóparton vízililiomokat keresni, hogy Aranymagnak adhassa. 3018 szeptemberében találkozott Zsákos Frodóval. Frodó barátai, Borbak Trufa és Tuk Peregrin Fűzfa-apó fogságába estek. Toma énekelt Fűzfa-apónak, hogy engedje el őket, majd Toma meghívta őket az otthonába.

A Hobbitok két éjszakát töltöttek Toma házában. Toma sok történetet mesél nekik az erdőről, a királyságokról és a bukásaikról. Frodó úgy érezte, hogy beszél a "terhéről", majd Toma megkérte Frodót, hogy mutassa meg az Egy Gyűrűt. Toma felhúzta az ujjára a Gyűrűt, de nem vált láthatatlanná, s mikor Frodó húzta fel a gyűrűt, Toma látta őt. Úgy tűnt, hogy Tomára nem gyakorolt hatást az Egy Gyűrű csábítása, így könnyed mosollyal adta vissza Frodónak.